Nőgyógyászat - Dr. Elek Csaba blogja

Hogyan kereshet az orvos egy kalap pénzt a beteg sértegetésével?

Pár évvel ezelőtt megkeresett engem egy egyetemet végzett értelmiségi nő az alábbi panasszal, hogy maga sem vette észre csak mások mesélték el neki a „Katzerjammer” reggelén, hogy az előző nap, a férje társasága mellett hárman is magáévá tették. Természetesen teherbe esett. Kimaradt Murphy   törvénykönyvéből, hogy leghamarabb úgy eshet az ember teherbe, ha nem kívánja.

 

Na ez bejött.  Természetesen a szerencsétlen asszony, aki nyilvánvalóan az alkoholos állapotában nem volt ura önmagának, nem tudhatta, hogy kitől lesz a gyermek. Nagy lelkiismeret furdalásában genetikushoz fordult azzal a naiv kérdéssel, hogy én mondjam meg neki, hogy ki lehet a gyermek apja. Természetesen erre van már tudományos módszer, csupán pár százezer dollárba kerül és legközelebb Kaliforniában érhető el. Arra kérdésére, hogy ez után mit lehet tenni, dr. Csernus Imre kollégám módszerével élve „lek*rváztam” a beteget. Persze a szavaimnak nem elitélő, hanem iránymutató szándékai voltak.

Valahogy így:

-          És miért akarja elvenni a gyermekét, ha az nem a férjétől van, hiszen az mindenképp az Ön gyermeke?

-          Nem akarok ilyen szégyenben élni, hogy a férjemet megalázzam azzal, hogy más gyermekét kelljen felnevelnie – volt a válasz.

-          A gyermek mindenképp az Öné, tehát nem a férje, hanem a saját gyermekét ölné meg, egy abortusz esetén – replikáztam.

-          De ez mégiscsak bűn, hogy a férjemmel neveltetem fel a más gyermekét – zokogott az asszony.

-          Asszonyom – kérdeztem – Ön szerint mi a nagyobb bűn. Ráoktrojálni másra a más gyermekét, avagy megölni a sajátját? S tovább megyek. Ön szörnyű bűnt követettel, ami miatt most halálra ítéli a sajátja (és valaki más) gyermekét. Dea sajátját mindenképp. Nem gondolja, hogy ez nagyobb bűn, mint egy idegen embert megölni?

Az asszony keserves sírásba tört ki:

-          Szóval maga sem hajlandó nekem segíteni?!  Milyen orvos maga? Miért hiszik magukat orvosoknak, ha könnyedén tönkre zúzzák mások életét? Micsoda ember maga! Maga nem orvos.

-          – Nézze – mondtam neki – nálunk van egy Orvosi Rendtartás, mely megtiltja, hogy egy orvos harmadik fél ellen szövetkezzék. Ha most Önnel szövetkeznék a férje becsapására, akkor nem nevezhetném magam orvosnak.

-          Maguk mindent ki tudnak dumálni! Legyen az orvos, vagy jogász, egyre meg.

Sírva elszaladt.

Évek teltek el, talán 2, vagy talán négy?  Egyszer csak a rendelőmbe bejött egy síró-zokogó asszony – nem ismertem fel. Ő volt. Nyakamba akaszkodott, galléromat telesírta, kezemet csókolgatta és olyan értékes ajándékot (hálapénzt és egy grafikát) hozott. Ez utóbbit ma is minden nap megnézem. Az utolsó szavai voltak a legmeghatóbbak: doktor, maga nem ember, egy Isten. Köszönöm a gyönyörű kisfiamat, a harmonikus házasságomat, a boldogságomat. Sose hittem volna, hogy van olyan ember, aki ezt szavakkal el tudja nálam érni. S mindezt úgy, hogy emberi életet mentett vele. Nem közönségeset… az én fiamét.

Ma is sokszor elgondolkodok a sztorin. Hippokratész mondta, a gyógyítás sorrendje a szó a fű és a kés. A mai euro-amerikai orvostudomány gyakorlatában a késé a főszerep. Hippokratész igazságának felismerésére jó 20 évet kellett várnom a szülészeti szakvizsgám után.

Üdvözlünk a Egészségblogon! Belépés Regisztráció Tovább a Házipatikára!